Bukósisak

Azt mondják a személyes példa sokkal fontosabb a gyerekek életében mint a szabályok és a hegyibeszéd. Ezt én a saját életemben a bukósisak módszernek neveztem el.

 Vidéken élek, ahol az egyik fő közlekedési eszköz a bicikli. Na nem ilyen hiperszuper csilivili terep-kerékpárokra, vagy országúti gépekre kell gondolni, hanem a hagyományos ütött kopott egyszerű biciklikre. Ezzel járnak a nénik bevásárolni ,meg a temetőbe, a férfiak ezen mennek a kiskertbe és viszik hátul a kapát  , az anyukák a kicsiket ezen szállítják  és a nagyobbak már egyedül kerekeznek az iskolába.   Sokan nem hordanak sisakot. Nem mennek nagy forgalomba, csak elugranak ide-oda, megszokták nem is hiányzik nekik. Rám kissé furcsán néznek , amikor a legrövidebb útra is felveszem a sisakomat. Minek az!  Talán , ha nem lennének gyermekeim én is ellazáznám ezt a sisakviselést. Ez nem Budapest , forgalom sincs, az autósok alapvetően vigyaznak , annyira nem érzem veszélyesnek nélküle  De vannak gyerekeim. Akiket féltek az autóktól. Szeretném , ha hordanának sisakot és ésszel közlekednének. Akkor is , ha majd nemcsak a szomszédba mennek át. Szeretném ha komolyan vennék  és  meg is csinálnák amit kérek tőlük. Persze most még amig együtt kerekezünk minden Ok, így is úgy is rájuk tudom erőltetni. De mi lesz két, öt tíz év múlva. Ha én most nem hordom, ők fogják hordani a sisakot, abban a pillanatban amikor már nem látom őket? Alig hiszem.  

Kicsit így vagyok az összes többi dologgal. Mindennel amit fontosnak tartok és át akarok adni nekik. Az értékeimmel , amig mentén élem az életemet.

Nincs kibúvó , hordanom kell azt a fránya sisakot.