Siófoki félmaraton 2019

"Ez tényleg csak részben szólt a futásról és részben arról, hogy soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk.”(K.B.)

Az egész már olyan rég kezdődött. Mikor is? Mikor a gyerekek születése miatt abbahagytam a rendszeres sportot? Vagy mikor ujrakezdtem? És megint abbahagytam? És megint újrakezdtem?

15 éve futottam utoljára félmaratont.  Aztán sok sok változás jött, előbb észrevétlenül aztán már nagyon is észrevehetően távolodtam egyre messzebb a futástól. És úgy általában is a sportos életmódtól. Egy biztos. Sohasem adtam fel a gondolatot, hogy egyszer visszatérjek és újra fussak. Hogy képes legyek újra egy nagyobb kihívásra, mondjuk egy félmaratonra is. Soha. De a pislákoló akaratot , nem igen sikerült tettekre váltani. Valahogy mindig abbamaradtak az edzések.

Ezt olyan jól leírta Korányi Balázs, olvassátok el mégegyszer a spartathlon beszámolóját. Ha a tizedesvesszőt képzeledben eggyel balrább mozdítjátok a távoknál, akkor minden tök jól rám is illik.:-)

Hát igy volt velem is. Pont így. A változást  ugye Gabi  és a gizionok hozták el. Ez a közösség már olyan összetartó erőt jelent, hogy nem estem vissza.  (Ez nem jelenti azt , hogy már nem is fogok. A lustaság és az elkényelmesedés folyton lesben áll a sarokban, de résen vagyok.)

Talán csak egy kicsi kellett még . Talán, hogy ne legyek egyedül? Mert a többiek is olyan logisztikai , napi problémákkal zsonglőrködnek mint én, és ezért az ilyen jellegű  kifogások elszálltak a szélben?  Lehet , hogy nem mindig tud elsődleges prioritás lenni a futás, de igenis lehet kihagyhatatlan része a mindennapoknak.

Jó érzés volt , hogy végre egy olyan terület , olyan döntésekkel amik csak rajtam múlnak. Mert igenis választhatom hogy kimegyek-e futni, hajnalban, este , sötétben, esőben vagy azt választom hogy otthon maradok és tévét nézek. Persze biztos vannak nálam jobban elfoglalt emberek, de nekem rengeteg holt időm volt. Reggel 7 előtt és este 9 után már nem vagyok betáblázva. Sőt sokszor már “normális” időben is összejön egy egy edzés. Csak eddig a vasarnap reggel 8-ra nem úgy tekintettem mint egy lehetséges hosszú futás (kései)  kezdő időpontjára, vagy nem tudtam jól kihasználni azt az egy órát amig valamelyik gyerek valamilyen különórán/edzésen van. 

Már meglett volna előbb ez a félmaraton. Már többször is ott álltam, tavaly ilyenkor is, hogy csak egy pici hianyzott hozzá. De mindig közbejött valami. Nem akartam eléggé. Pedig már volt futás, közösség, minden.

Az átkattanás idén nyár elején következett be, amikor megirtam Gabinak mennyire szétszakadok, stresszes az életem, és mennyire nem fér bele az életembe a futás, és csak ilyen rövid szintentartó edzésekre van idő.  Gabi nagyon kedves és megértő volt, de a levél végére annnyit beirt, hogy akkor lehet hogy a félmaratont el kell engedni. Ezt elolvastam vagy hatszor, és mindannyiszor ugyanaz volt a reakcióm. Soha!  Azt már nem. Most nem . Megoldom. Bele fog férni. Kisakkozom. A francba. Hüje Gabi, utálom, ( igazából nem 😊) ,mindig ezt csinálja. Odarak egy ilyen zárójeles félmondatot. Ahh. Szóval ott puffogtam reggel a telóm előtt (mert mindig az első , hogy megnézem az edzéstervet), és P. a férjem csak csendben vigyorgott. Ő már tudta, hogy átkattantam😊

A Balaton minden évszakban gyönyörű

Eltelt a nyár és szeptember legelején neveztem is a Balatoni félmaratonra. Jókor volt jó helyen, tartható limitidőkkel, pont jó időzítéssel. Sokszor nehéz volt megoldani az edzéseket, de sikerült egy új rutint kialakítan. Nem volt optimális , ( mi optimális, ha két gyereked van és nyolc órában dolgozol?) de tartható. Én ugyan nem futok nagy távokat, de mivel lassú vagyok, egy rövidebb táv is sok időt vesz el. Sokat gondoltam más gizion anyukákra  és arra , hogy nekem legalább nem kell reggel 6-kor résztávokat futnom. Abba bele is haltam volna. Szóval még így is szerencsés vagyok. Mentek az edzések, sikerült kicsit gyorsulni is, ami egy szintidőharcos csigánál külön ajándék. Már nem csak mérési hiba volt, ha 6-ossal kezdődő perc/km-t írt ki az órám.  Igaz csak a résztávoknál. Do ott egyre többször. Aztán egyszer az egyik hosszabb hétvégi edzésen egyszercsak meglett a táv fejben.  Egyszerűen ott , a bicikliúton hazafelé kocogva egyedül rájöttem hogy le tudom futni. Jó rádöbbenés volt.  :-)

Amikor csak tehettük együtt futottuk a hétvégi hosszút Pen barátnőmmel. Ez a mi én időnk, ilyenkor tudunk egy jót dumcsizni. Együtt sokkal vidámabban teltek az edzések.

Irtó jó ha az ember fokuszba tud kerülni. Ha kinézve a zuhogó esőbe az első ami eszedbe jut, az hogy végre ezt az időt is tudom gyakorolni, nem lesz meglepetés ha esik a versenyen és legalább tesztelem a felszerelést.😊
Aztán eljött a verseny hete. Edzésmunka belerakva, cucc kimosva, már csak készülődés , pihenés, átmozgatás van hátra. A futásra félretett mentális forintjaimat betettem egy  zárható tárcába, és jól elzártam , nehogy egy is kiguruljon belőle.

Arra viszont senki nem hívta fel a figyelmemet, hogy nem csak a futással kapcsolatban kell vigyázni a mentális forintokra. A verseny hete igen stresszes lett, családi bajok,  kórház , stb.  Hálistennek azóta rendeződtek a dolgok , de az a hét és a versenyt megelőző éjszaka nem a mentális pihenésről, és alvásról szólt.

A verseny reggelén elsírtam magam annyira kimerült voltam.  Egész határozottan felmerült bennem, hogy kihagyom a versenyt, de feltettem magamban a kérdést, mi fájna jobban, ha nem tudnám teljesíteni, vagy ha meg se próbálnám? Nem volt kérdés a válasz.

8 kor indultam otthonról a rajt  12 30 kor volt Siófokon,  addig szinte végig úton voltam, gondoltam ennyi idő elég lesz, hogy összekaparjam magam. Végre semmi másra nem kellett koncentrálni, elővehettem az eltett mentális forintjaimat és felhasználhattam arra, hogy minél többet kihozzak a napból.  Szükség is volt az összesre, de feleslegesen egy forintot sem költöttem belőle😊

              A vonat jó fél órát késett , aztán iszonyú tömeg volt a rajtban, Pennel alig találtuk meg egymást,  egyáltalán nem érződött a versenyszervezők megszokott profizmusa, a ruhatár esélytelen volt , emiatt majdnem lekéstük a rajtot , és ha Penék nem segítenek , akkor hátizsákkal kell futnom. Alig tudtam melegíteni ,szerencsére  a vonattól kocogtam a versenyközpontig , de  fülembe csengett Balázs mondata “ hát láttátok már Löw Andrist idegeskedni?” Hát nem , tényleg nem láttam 😊

Pen többnyire helyettem is mosolygott

 Szóval igyekeztem kizárni a külső körülményeket és azokra koncentrálni amik rajtam múlnak . Ellőtték a rajtot és végre úton voltunk. A pulzusomat nemigen mertem megnézni. Attól nem kellett félni , hogy elfutom az elejét , már annak örültem , ha a tervezett tempót tudom tartani. Amikor fáradt vagyok , valahogy furcsán féloldalasan tartom a fejem, ahogy megnéztem a versenyről készült képeket majd mindegyiken oldalra bólintok 😊 A szintidőben annyi volt a csavar,  hogy aki adott bruttó idő alatt nem teljesíti az első 10km-es kört, azt nem engedik ki a második körre. A megadott limit még nekem is gyerekjáték volt, de a kijelzőn  látható idő számított , és több mint 7 percet mutatott, mire el tudtam rajtolni. Szóval az nem ment hogy, fáradt vagyok , kocogok, az első tízen  haladni kellett, tartani az előzetesen tervezett tempót. Tartottam is  , de utána el kellett engednem az időtervet. 10nél néztem rá a pulzusomra,  elszállt. Annyit mutatott mint a Börzsönyi edzőtáborban az elfutott felfelé után, de most alig lihegtem. Tudtam küzdve sem fogom tudni tartani ezt a tempót. 21km-ig biztos nem. Muszáj volt elengednem. Ez nem volt annyira egyszerű , szerettem volna magamhoz képest egy jót futni. Annyit készültem rá!  De nem nyavalygunk soká, ma ezt dobta a gép. Futunk, frissitünk, odafigyelünk és előzgetjük azokat akik már 15km-nél sétálnak. Nem kell gyorsan futni, csak mindig, ugye😊 Innen minden jól ment, daráltuk Pennel jó hangulatban a kilométereket, a lábaim jól bírták, csak a célban az a “mindent kifutottam magamból” érzés nagyon hiányzott. Amugy érdekes tapasztalat volt, hogy igy is lehet. Nem meghalósan. Nem vagyok vele teljesen elégedett, de azért kicsit örülök. Jó kis mérföldkő volt ez. Félmaraton pipa, és megyünk tovább.:-)

Azért az éremnek örülünk