Az egész tavaly májusban kezdődött ,valamikor az UB után.
Gabi az edzőm megkérdezte, nem indulunk-e együtt a Balaton Szupermaratonon. A régi Bécs
Budapestes csapattal. Gondolkodás nélkül azonnal igent mondtam. Csakúgy mint
Pen és Zsazsi is a régi csapatból. Gabi
mindig ezt váltja ki belőlünk. Ki milyen
sebességet , távot tud, ilyeneket nem kérdeztünk . Örültünk egymásnak és
bíztunk abban mindenki rendesen készül majd. Tudni kell, hogy akkor mégcsak 12 km-t tudtam lefutni 7 30 as tempóban abszolút
maxon futva, és hörögve, de oly messzinek tűnt a verseny ideje.
Az este ráérünk csapat 2004 ben |
Aztán a nyáron ha nem is lazsáltam , de nem edzettem keményen és őszre egyre távolibbnak tűnt, hogy én ezt valaha le is tudom futni. Az is kiderült , hogy bár négy fős a váltó ,egy nap max 3 ember fut, igy a távok is mindjárt hosszabbak lettek, mint először gondoltam. Na ekkor beszéltünk egy hosszabbat Gabival , és arra jutottam, ha ő még mindig reálisnak tartja, (és annak tartotta) hogy aktiv egyenrangú váltótag legyek, akkor megpróbálom. És innen nem alibiztem, nem lazsáltam megcsináltam mindent amit adott edzésnek. Egyetlen egyszer buktam csak ki , egy nehéz héten decemberben, amikor a hó is leesett, le is fagyott, nincs hóra való futócipőm ,ott csúszkáltam 16km-t és elegem lett. Írtam egy kevéssé vidám beszámolót ,sok kötőszóval,hogy ez nekem nem megy, de Gabi azt üzente csak egy kicsit tartsak még ki , olyan jól megy minden. Ez volt a legnehezebb hetem. Innen valami fejben átfordult. Nem nyávogtam, nem panaszkodtam minden futásból igyekeztem a legjobbat kihozni. Nem feltétlenül csak sebességben, inkább mentálisan. Minden nehézség egy próba volt , amit ha megoldok edzésen, a versenyen már menni fog. Esik ? Nem baj, a versenyen is eshet. Szembeszél van? Hurrá. Fáradt vagyok, összetorlódtak az edzések? Ott is lesz ilyen. Eléheztem vagy jól sikerült a kajálás? Mind mind hasznos info amiből tanultam.
Ahogy közeledett az idő, nőtt az izgalom és a motiváció. Pen sajnos kiesett , helyette Gaandi került a csapatba, szintén a régi Bécs Budapest csapatból, de Pen megígérte lejön velünk és a Siófoki nyaralójukat is kölcsönadta.
Az indulás előtti héten csapatmegbeszélést tartottunk
skype-n. Zsazsival, Gaandival legalább tíz éve nem
találkoztam és mégis ott tudtuk folytatni , ahol legutóbb abbahagytuk. Röpködtek a
poénok, a beszólások. Beosztottuk a
szakaszokat , Zsazsi és Gaandi kapta a hosszúakat ( ők vitték vállukon a csapatunkat
) Gabi a közepeseket, én mint a csapat csigája általában a befutókat és egy
középső szakaszt kaptam. Tudni kell, a BSZM-en rész szintidők is vannak, ha azt
túlléped, nem mehet tovább a csapat. Az első szakaszok 7 perces szintideje a
többieknek könnyedén összejött, és én már bátrabban indulhattam az általuk
összeszedett plusz idő biztonságával. Második nap viszont enyém volt a középső
táv. Hű de izgultam miatta! 32 km két napra pihenőnap nélkül nekem még nagy kihívás. Mi van ha lelassulok,
kicsúszok, vagy csak kisodrom Gaandit a szintidő legszélére, és neki még van
egy félmaraton fel a Szigligeti várba! Ettől tartottam legjobban.
Rajt előtti napokban mindenféle csapás érte a csapatunkat, Sepi síelés közben kificamította a vállát , ezért Pen nem tudott velünk jönni. Köszönet nekik hogy igy is lakhattunk a nyaralójukban Siófokon. Gaandika gyerekei elkapták a rettegett hányósfosós vírust, ami egy felnőttet is levesz a lábáról seperc alatt. Csodával határos módon nem kapta el . Aztán még az autójuk is összetört amivel mentünk volna. Külön köszönet az Ala családnak hogy kaptunk helyette másik autót.
Rajt előtti napokban mindenféle csapás érte a csapatunkat, Sepi síelés közben kificamította a vállát , ezért Pen nem tudott velünk jönni. Köszönet nekik hogy igy is lakhattunk a nyaralójukban Siófokon. Gaandika gyerekei elkapták a rettegett hányósfosós vírust, ami egy felnőttet is levesz a lábáról seperc alatt. Csodával határos módon nem kapta el . Aztán még az autójuk is összetört amivel mentünk volna. Külön köszönet az Ala családnak hogy kaptunk helyette másik autót.
Én előző este még 9-ig nyomtam az ipart, rengeteg mindent be
kellett fejeznem a melóhelyen, de szerencsére a csajok mindent megvásároltak.
Péksütin kívül nem is kellett semmit vennünk egész úton, bár a többiek
egyszer beszabadultak egy boltba és a teljes édességkészletét
felvásárolták . Meg is maradt majdnem az egészJ
A rajt előtt hihetetlen jó volt . Azt hittem már senkit sem
ismerek a futós világban, mégis egy csomó ismerős volt ott. Futobolondok,
Lupus, Sneci Vinca, meg persze Balázs és sok sok gizion.Beszéltük is Zsazsival ezzel úgy el is
lennénk, puszi pacsi ténfergés a mezőnyben csak futni ne kelljen.:-)
Az este ráérünk csapat 2019-ben |
Másnap visszaautóztunk Fonyódra, Zsazsi kezdett egy odatevős
17-kmel. Már rutinosabbak voltunk, jobban megálltunk, menet közben is szurkolni,
a táv is hosszabb volt. Új útitársunk is lett Orsi személyében aki Lupusszal futott
párban(Lupusz egyéniben is, és Orsi mindig az utolsó szakaszt).Elmentünk
Balatonmáriára és már indult is az én
szakaszom. Előtte nagyon alaposan melegítettem, de még igy is aggódtam kicsit,
sok még nekem kétszer egymás után hosszút futni. Elhatároztam, hogy a saját szakaszomat a saját szintidőmön belül
kell futnom, nem használhatom fel Zsaszi által felhalmozott plusz időt, ha azt
mind továbbadom , akkor nem tolom ki a mezőny szélére sem Gaandit.
Meglepően jól ment az eleje, az izmaim nem voltak bekötve,
ugyanazt a tempót mentem mint előző nap pár másodpercet lassultam csak. Aztán
pár kilométer után kezdtem fáradni és utána elég küzdős volt. A csajok szurkoltak,
de 7km-nél előreküldtem őket, nyugodtan befordulhassak szenvedniJ Sokkal küzdősebb volt
mint előző nap, de a tempóm szinte ugyanaz volt, csak most végig tudatosan
kellett mennem. Figyelnem kellett a tempóra a frissítésre, arra hogyan futok.
Ha egy percre elkalandoztam és „ csak úgy” futottam, már lassultam is be
rögtön. Tök jó volt találkozni menet közben Balázzsal, az egyéni futókkal, volt
egy akivel sokszor kerülgettük egymást a 4 nap alatt és beszélgettünk is pár
szót. 8-nál betolod a gélt szólt az edzői utasítás, igyhát betoltam . Mire
lecsúszott meg vizet is ittam , meg a
ragacsot is leszedtem a kezemről, megint elment még egy kili. Zilaci is ott volt
nekünk a végén csomószor felbukkant szurkolni. A mosolyom itt már nem volt őszinte, de igyekeztem. Aztán a végére már csak
belejöttem , az utolsó kilik nem is voltak nehezek. Nagy boldogság volt a célban , sikerült. Második legjobb 5-10-15km szólt az órám. Andi
gond nélkül feltolta a szekerünket a Szigligeti várba. Ez egy hosszabb szakasz
volt, sokszor álltunk meg szurkolni, barátkozni , tapsolni. Átfordultunk az
északi partra és közeledtek a tanúhegyek. Megunhatatlanul szép a Balaton környéke ez a rész különösen az. Kicsit
még beszélgettünk a forgatagban , meghallgattuk sneciék történeteit, aztán
mentünk Füredre a szállásra. Egy jó pizzázás, esti Balaton és bandázás után
hamar kidőltünk.
A harmadik nap én pihentem . Jó volt nem kellett cuccolni, ugyanide érkeztünk vissza
futva. A rajtba elvittünk egy maratonistát aki a célból stoppolt vissza. Az arcára nem
emlékeztünk utólag, a lábizmaira annál inkább. Spenót barátunkkal is összefutottunk, vettünk egy csomó futósmatricát,
bandáztunk mindenkivel és már lőtték is el a rajtot. Sokkal gyorsabb volt a
csapatunk nélkülem, úgyhogy teljesen más mezőnnyel találkoztunk. Erről a napról
csak a hangulat maradt meg, a sokszínűség a futós forgatag, maratonisták, szurkolás,
a Balaton. Itt már rendesen bedugult minden. lépésben tudtunk csak a
váltóhelyre érni, sneci át is ült hozzánk az ő autójuk beszorult, nem ért volna
át.Zsazsit is úgy kellett elkapni a váltóhelyen,már belenyugodott, hogy lekéstük a váltást és továbbfut.
Hamar elrepült a nap , közös befutó Alex és Gabi majdnem egyszerre ért be,nagy
örömködések, utána a teljes gizioncsapattal beleértve Józsit a
katasztrófaturistát beültünk bandázni a nevezetes hatlépcsősbe. Polgári nevén
Muskátli borozó. Csillu szolidan velős piritóst kért, gondoltam is az biztos
valami kis fitt csajos kaja, aztán megláttam meeekkora ott egy velős pirítós. Sajnos
a gyomrom rendetlenkedett ezért nagyon óvatosan ettem, de ide még vissza kell
mennem.
Zsazsi majdnem továbbfut |
És mire hármat számoltunk volna már eljött az utolsó nap. A
feladat ne maradjon semmi tartalék, fussak ami a csövön kifér. Hát köszi . Gabi
kilő a rajtból , erős tempóban vág neki az élmezőnnyel. Nem voltam zizi á nem. Annyit készülődtem, mint egy primadonna. Mindenki az összes övtáskáját kulacsát felajánlotta , mert azon problémázok, hogy vinnem kellene magammal vizet. Mindet felpróbálom, egyik se tetszik. Végül a puha kulacsot egyszerűen csak begyűröm a nadrágom derekához. Amíg van benne víz nem csúszik le. Zsazsi felszalad a
hegyre és máris én jövök. Az első pár kili könnyű és teljes eufória. Annyira
jól megy a futás, annyira élvezem hogy itt lehetek, csodás a látvány süt a nap,
teljes a flow. Szeretném megállítani a pillanatot. Tudom hogy ma még meghalok,
de kit érdekel most. Utólérem Orsit és együtt megyünk jó darabon. Hála neki
tartom a tempót, húz magával. A könnyű szakasznak vége, jön egy rövid ,de
meredek emelkedő,de hiába van utána lejtő nem merem ereszteni annyi töredezett
az a beton félek elzúgok. Majd jön a nagyon hosszú majdnem lapos, de sunyi
ravasz emelkedő. Kilométereken át. Na
ennek a végére kipurcanok. Csak Orsi futócipőjét nézem, bal, jobb bal jobb csak
fuss tovább. Egyszer sem váltottam sétára, tudtam akkor szétesek. Sajnos 12
km-nél kénytelen voltam Orsit elengedni, hiába kapaszkodtam nem volt már több kakaó a motorban. De innen már tényleg sík. A Balatonparton
megcsap a szembeszél. Eszembe jut Zsu mondása: „a pofaszél a szegények
emelkedője”, ezt ismételgetem megnyugtat.
Igyekszem nem belegondolni hogy akkor ez
nekem miért is jó? Lényeg a mentális erő. Amúgy meg nem orkán. Zilaci még
odakiált nekem: Hallod a zenét? Neked szól!
És igen egyre közeledek, egyre hangosabb, már a szpíkert is hallom,
hajrázni kezdek, aztán egyszercsak előugranak a csajok és együtt kézenfogva
futunk be. Hatalmas pillanat, fantasztikus érzés! Megcsináltuk!
Kifutottam magam rendesen, nem maradt bennem semmi. Megvan Lupus, megvan Orsi , a gizionok , az egyéniek, egymás nyakába ugrálások, gratulációk , érem ,fotók és már vége, röpülünk is hazafele. Annyira jó volt! A csapat , az egész hangulat, a mezőny , a sok ismerős és ismeretlen futó. Máris hiányzik és egy újabb évet kell rá várni. Miért nincs kétszer egy évben?
Kifutottam magam rendesen, nem maradt bennem semmi. Megvan Lupus, megvan Orsi , a gizionok , az egyéniek, egymás nyakába ugrálások, gratulációk , érem ,fotók és már vége, röpülünk is hazafele. Annyira jó volt! A csapat , az egész hangulat, a mezőny , a sok ismerős és ismeretlen futó. Máris hiányzik és egy újabb évet kell rá várni. Miért nincs kétszer egy évben?