Siófoki félmaraton 2019

"Ez tényleg csak részben szólt a futásról és részben arról, hogy soha nem érdemes holnapig várni, mert a bal- meg jobbsorsunk a saját kezünkben van. Senki nem állít fel a díványról és senki sem álmodik helyettünk. Álmok nélkül pedig csak droidok vagyunk.”(K.B.)

Az egész már olyan rég kezdődött. Mikor is? Mikor a gyerekek születése miatt abbahagytam a rendszeres sportot? Vagy mikor ujrakezdtem? És megint abbahagytam? És megint újrakezdtem?

15 éve futottam utoljára félmaratont.  Aztán sok sok változás jött, előbb észrevétlenül aztán már nagyon is észrevehetően távolodtam egyre messzebb a futástól. És úgy általában is a sportos életmódtól. Egy biztos. Sohasem adtam fel a gondolatot, hogy egyszer visszatérjek és újra fussak. Hogy képes legyek újra egy nagyobb kihívásra, mondjuk egy félmaratonra is. Soha. De a pislákoló akaratot , nem igen sikerült tettekre váltani. Valahogy mindig abbamaradtak az edzések.

Ezt olyan jól leírta Korányi Balázs, olvassátok el mégegyszer a spartathlon beszámolóját. Ha a tizedesvesszőt képzeledben eggyel balrább mozdítjátok a távoknál, akkor minden tök jól rám is illik.:-)

Hát igy volt velem is. Pont így. A változást  ugye Gabi  és a gizionok hozták el. Ez a közösség már olyan összetartó erőt jelent, hogy nem estem vissza.  (Ez nem jelenti azt , hogy már nem is fogok. A lustaság és az elkényelmesedés folyton lesben áll a sarokban, de résen vagyok.)

Talán csak egy kicsi kellett még . Talán, hogy ne legyek egyedül? Mert a többiek is olyan logisztikai , napi problémákkal zsonglőrködnek mint én, és ezért az ilyen jellegű  kifogások elszálltak a szélben?  Lehet , hogy nem mindig tud elsődleges prioritás lenni a futás, de igenis lehet kihagyhatatlan része a mindennapoknak.

Jó érzés volt , hogy végre egy olyan terület , olyan döntésekkel amik csak rajtam múlnak. Mert igenis választhatom hogy kimegyek-e futni, hajnalban, este , sötétben, esőben vagy azt választom hogy otthon maradok és tévét nézek. Persze biztos vannak nálam jobban elfoglalt emberek, de nekem rengeteg holt időm volt. Reggel 7 előtt és este 9 után már nem vagyok betáblázva. Sőt sokszor már “normális” időben is összejön egy egy edzés. Csak eddig a vasarnap reggel 8-ra nem úgy tekintettem mint egy lehetséges hosszú futás (kései)  kezdő időpontjára, vagy nem tudtam jól kihasználni azt az egy órát amig valamelyik gyerek valamilyen különórán/edzésen van. 

Már meglett volna előbb ez a félmaraton. Már többször is ott álltam, tavaly ilyenkor is, hogy csak egy pici hianyzott hozzá. De mindig közbejött valami. Nem akartam eléggé. Pedig már volt futás, közösség, minden.

Az átkattanás idén nyár elején következett be, amikor megirtam Gabinak mennyire szétszakadok, stresszes az életem, és mennyire nem fér bele az életembe a futás, és csak ilyen rövid szintentartó edzésekre van idő.  Gabi nagyon kedves és megértő volt, de a levél végére annnyit beirt, hogy akkor lehet hogy a félmaratont el kell engedni. Ezt elolvastam vagy hatszor, és mindannyiszor ugyanaz volt a reakcióm. Soha!  Azt már nem. Most nem . Megoldom. Bele fog férni. Kisakkozom. A francba. Hüje Gabi, utálom, ( igazából nem 😊) ,mindig ezt csinálja. Odarak egy ilyen zárójeles félmondatot. Ahh. Szóval ott puffogtam reggel a telóm előtt (mert mindig az első , hogy megnézem az edzéstervet), és P. a férjem csak csendben vigyorgott. Ő már tudta, hogy átkattantam😊

A Balaton minden évszakban gyönyörű

Eltelt a nyár és szeptember legelején neveztem is a Balatoni félmaratonra. Jókor volt jó helyen, tartható limitidőkkel, pont jó időzítéssel. Sokszor nehéz volt megoldani az edzéseket, de sikerült egy új rutint kialakítan. Nem volt optimális , ( mi optimális, ha két gyereked van és nyolc órában dolgozol?) de tartható. Én ugyan nem futok nagy távokat, de mivel lassú vagyok, egy rövidebb táv is sok időt vesz el. Sokat gondoltam más gizion anyukákra  és arra , hogy nekem legalább nem kell reggel 6-kor résztávokat futnom. Abba bele is haltam volna. Szóval még így is szerencsés vagyok. Mentek az edzések, sikerült kicsit gyorsulni is, ami egy szintidőharcos csigánál külön ajándék. Már nem csak mérési hiba volt, ha 6-ossal kezdődő perc/km-t írt ki az órám.  Igaz csak a résztávoknál. Do ott egyre többször. Aztán egyszer az egyik hosszabb hétvégi edzésen egyszercsak meglett a táv fejben.  Egyszerűen ott , a bicikliúton hazafelé kocogva egyedül rájöttem hogy le tudom futni. Jó rádöbbenés volt.  :-)

Amikor csak tehettük együtt futottuk a hétvégi hosszút Pen barátnőmmel. Ez a mi én időnk, ilyenkor tudunk egy jót dumcsizni. Együtt sokkal vidámabban teltek az edzések.

Irtó jó ha az ember fokuszba tud kerülni. Ha kinézve a zuhogó esőbe az első ami eszedbe jut, az hogy végre ezt az időt is tudom gyakorolni, nem lesz meglepetés ha esik a versenyen és legalább tesztelem a felszerelést.😊
Aztán eljött a verseny hete. Edzésmunka belerakva, cucc kimosva, már csak készülődés , pihenés, átmozgatás van hátra. A futásra félretett mentális forintjaimat betettem egy  zárható tárcába, és jól elzártam , nehogy egy is kiguruljon belőle.

Arra viszont senki nem hívta fel a figyelmemet, hogy nem csak a futással kapcsolatban kell vigyázni a mentális forintokra. A verseny hete igen stresszes lett, családi bajok,  kórház , stb.  Hálistennek azóta rendeződtek a dolgok , de az a hét és a versenyt megelőző éjszaka nem a mentális pihenésről, és alvásról szólt.

A verseny reggelén elsírtam magam annyira kimerült voltam.  Egész határozottan felmerült bennem, hogy kihagyom a versenyt, de feltettem magamban a kérdést, mi fájna jobban, ha nem tudnám teljesíteni, vagy ha meg se próbálnám? Nem volt kérdés a válasz.

8 kor indultam otthonról a rajt  12 30 kor volt Siófokon,  addig szinte végig úton voltam, gondoltam ennyi idő elég lesz, hogy összekaparjam magam. Végre semmi másra nem kellett koncentrálni, elővehettem az eltett mentális forintjaimat és felhasználhattam arra, hogy minél többet kihozzak a napból.  Szükség is volt az összesre, de feleslegesen egy forintot sem költöttem belőle😊

              A vonat jó fél órát késett , aztán iszonyú tömeg volt a rajtban, Pennel alig találtuk meg egymást,  egyáltalán nem érződött a versenyszervezők megszokott profizmusa, a ruhatár esélytelen volt , emiatt majdnem lekéstük a rajtot , és ha Penék nem segítenek , akkor hátizsákkal kell futnom. Alig tudtam melegíteni ,szerencsére  a vonattól kocogtam a versenyközpontig , de  fülembe csengett Balázs mondata “ hát láttátok már Löw Andrist idegeskedni?” Hát nem , tényleg nem láttam 😊

Pen többnyire helyettem is mosolygott

 Szóval igyekeztem kizárni a külső körülményeket és azokra koncentrálni amik rajtam múlnak . Ellőtték a rajtot és végre úton voltunk. A pulzusomat nemigen mertem megnézni. Attól nem kellett félni , hogy elfutom az elejét , már annak örültem , ha a tervezett tempót tudom tartani. Amikor fáradt vagyok , valahogy furcsán féloldalasan tartom a fejem, ahogy megnéztem a versenyről készült képeket majd mindegyiken oldalra bólintok 😊 A szintidőben annyi volt a csavar,  hogy aki adott bruttó idő alatt nem teljesíti az első 10km-es kört, azt nem engedik ki a második körre. A megadott limit még nekem is gyerekjáték volt, de a kijelzőn  látható idő számított , és több mint 7 percet mutatott, mire el tudtam rajtolni. Szóval az nem ment hogy, fáradt vagyok , kocogok, az első tízen  haladni kellett, tartani az előzetesen tervezett tempót. Tartottam is  , de utána el kellett engednem az időtervet. 10nél néztem rá a pulzusomra,  elszállt. Annyit mutatott mint a Börzsönyi edzőtáborban az elfutott felfelé után, de most alig lihegtem. Tudtam küzdve sem fogom tudni tartani ezt a tempót. 21km-ig biztos nem. Muszáj volt elengednem. Ez nem volt annyira egyszerű , szerettem volna magamhoz képest egy jót futni. Annyit készültem rá!  De nem nyavalygunk soká, ma ezt dobta a gép. Futunk, frissitünk, odafigyelünk és előzgetjük azokat akik már 15km-nél sétálnak. Nem kell gyorsan futni, csak mindig, ugye😊 Innen minden jól ment, daráltuk Pennel jó hangulatban a kilométereket, a lábaim jól bírták, csak a célban az a “mindent kifutottam magamból” érzés nagyon hiányzott. Amugy érdekes tapasztalat volt, hogy igy is lehet. Nem meghalósan. Nem vagyok vele teljesen elégedett, de azért kicsit örülök. Jó kis mérföldkő volt ez. Félmaraton pipa, és megyünk tovább.:-)

Azért az éremnek örülünk

Második Futós edzőtábor Bernecebarátiban

Az Öregerdő turistaház  idén is vendégül látta  Barát Gabit és futós tanítványait, a Gizionokat. Most első alkalommal voltam résztvevő is .

A napok szokásos menetrend szerint teltek. Közös reggeli, kávé a reggeli napsütéses a kertben, álmos csevej és ezerrel pörgő, csapatban nyüzsgő gyerekek, Ari az óriás schnauzer, aki mindig beszökött a konyhába, Gabi aki szerint a tejeskávé NEM reggeli, készülődés a futásra. Mindenki megkeresi a futós párját és nagyot sóhajtva elmegy a neki kiírt edzéseket lefutni.A reggeli álmos nyirmogás csak addig tart, mig  elindulunk. Onnan csak a futás van.  Ezekhez a gps track-eket szállásadónk Pali csinálta aki nemcsak a Börzsöny szerelmese, de tagja a Börzsöny Természetbarát es Hegymászó Egyesületnek, akik a jelzések festését és karbantartását végzik. Igy pontosan ismeri a környék majd összes útját. Különbö nehézségű,  szintemelkedésű, hosszúságú pályákat állított össze, külön figyelve , hogy szép utakon vigyen minket. A poszt végére betettem a trackeket, aki szeretne próbálkozzon vele ha arra jár!

A jelzések jól követhetőek és futhatóak voltak, egy igazi kivétel a kék kereszt. Benőtt utak, dzsindzsa, szederbokor, kidőlt jelzések , szűk jelzetlen letérés, Juditék kalandokat akartak, és meg is kapták. 

A csapat tudásszintje nagyon vegyes volt, spartathlon teljesítőktől kezdve az olyan csigákig mint én, mégis mindenkinek jutott futótárs. Én Balázzsal futottam aki sérülés miatt csak gyalogolt, és ugyanazt a tempót nyomta mint én.Próbáltam elvonatkoztatni ettől, amikor  170 -es pulzussal hörögve szedtem a levegőt, ö meg mosolyogva szelfizett  közben.😊  Azért sokkal jobb volt így együtt, a tájékozódásnál az én helyismeretem és az ő gps-es órája nyerő kombináció volt.

Azt hiszem kicsit beleszerettem  a túrafutásba. Na nem az elején, de ha letelt a szint és visszaesett a pulzus, érkezett az oxigén akkor  már csak az eufória maradt. A Börzsöny újra és újra elvarázsol szépségével.

Mig a szülők futkorásztak, Judit néni összegyűjtötte a gyerekeket, és kiapadhatatlan kincsesládájából mindig új ötleteket előbányászva kötötte le őket. A nagyok legtöbbször társasoztak, pinpongoztak, lézerharcoltak,bújocs-káztak,

vagy Arit kergették,   a kicsik megtanultak szívószállal M&M cukorkákat szállitani, jégkrémpálcából repülőt építeni, köveket festeni.

A kora délután pihenéssel telt , a szerencsésebb felnőttek kihasználták az időt egy gyors szundításra, az ügyeletben levők fél szemüket a gyerekeken tartva ugyanezt próbálták a kinti padokon ülve.

Egyszer Eszti , aki maga is 3 gyerek anyukája, vagy tíz gyereket magához gyűjtött , és elvitte őket a falu körüli kis mini tanösvényre. Boldog békés másfél óra következett be, mialatt az otthon maradt kicsik békésen szinezgettek. Hálám jeléül, meghívtam egy sörre😊

Máskor,ha túl nagy lett a zsivaj , Ildi elkiáltotta magát: -Ki szeretne csillámtetoválást? Hosszú kigyózó sorokban , csillogó lelkes gyerekek válogattak a minták közül, ahol a halálfejtől a hello kitty-ig  minden minta megvolt. Természetesen a gizionok jele volt a legnépszerűbb.

 

Amikor a gyerekek már mindent magukra rakattak, jöhettek az anyukák, de itt már az alterósabb minták hóditottak. Nagy harc ment a lila és a türkiz koponyáért, szerencsére az én rohamcsigámat nem akarta lenyúlni senki.

Délután következett a második edzés. Ehhez átvonultunk az iskola  udvarára, a konyhásnénik nagy örömére. Nem gyakran látnak ennyi őrültet, akik a zuhogó esőben páros lábbal ugrándoznak, meg szlalomoznak a focipályán.

Az eső csak az edzés alatt szakadt, ahogy sétáltunk hazafele még a nap is kisütött. Ari jött velünk és ha csak lehetett széttrollkodta az edzést.

A kajáról még nem meséltem. Szinte hihetetlen, hogy nem szedtem fel egy kilót se. Igy nézett ki a hűtő a nyitónapon 😊

Bográcsolás, pizza, palacsintahegyek, csilingelő fagyisautó a ház előtt, pillecukor sütögetés. Lőw Andris , megtanította a gerekeket fénnyel festeni, és rögtön meg is mutatta nekik Picasso fénnyel festett képeit.  Nos a mieink se lettek éppen rosszak.

A szabad tűzű grillezés  gázlángon valósult meg a zuhé miatt. A gizionpower itt is működött , összehangolt munkával sikerült hamar megetetni az egyre éhesebb gyerekcsapatot. Szerencsére a ház elég nagy ahhoz, hogy esőben is elszéledjünk, és az étkezőben is elfért a teljes csapat.

A hős lánglovagok nem hagyták kialudni a lángot és végül  az égiek megkegyelmeztek, elállt az eső igy a a szokásos esti tűz  zárónapon sem maradt el.

Végül mikor sikerült ágyba dugni az utolsó "mégnemisvagyokálmos" gyereket ,maradt egy kis idő a tűz melletti borozós beszélgetésekre is. Jóóóóóóóóó volt, remélem lesz ilyen még!

Utóirat: A többi fényképet amit csináltam itt tudjátok megnézegetni:
futóstábor képek

Az útvonalak:

1. 2km falu/dombkör, 1. verzió: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530635036m6xd
2. 2,1km falu/dombkör, 2. verzió: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530638645opwv

3. Kb. 4,7 km kiskör, elején-végén viszonylag erős szinttel. Az út egy részén nincs turistajelzés, de széles szekérút van: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530633714aipb
4. Kb. 9,6 km kör, „Ötholdas”: erősen felfelé indul, aztán kényelmesebb felfelé, a táv szűk felénél gyönyörű rét, onnan rövid velős lejtő, majd völgyben futó köves szekérút a faluba beér: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530634065u82p
5. Kb. 16,4 km kör, „Ozmotring-Kemence” – völgyben elindulva, majd Bernece/Kemence gerincre hosszan fel, majd szép úton le Kemence aszfaltos völgyúthoz, ott le és át Kemencén, így vissza Bernecére, ligetes úton: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530639252px4s
6. Bő 16 km kör, „Észak-Nyugat-Börzsöny”: az elején kb. 5km aszfalt, utána terep, végig jól jelzett. https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530634635c791
7. Szűk 23 km kör „Drégelyvár” (a távban már benne a Drégelyvár kb. 500m oda-vissza is), az út második – 2. rövidebb fele végig a völgyben lefelé, széles úton: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530639072pye3
8. Kb. 30 km, „Lankás” – viszonylag kevés, 550m szint –nagyrészt nem „terep” (kicsit több mint felében aszfalt, de a többi is széles út), de majdnem végig erdei, árnyékos: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-153064344147nh
9. „Leg-Csóványos”: kb. 30 km, kb. 1000m szint: Ozmotring, Nagy-Mána, Csóványos, Kőkorsó, Csarna-patak, Kemence. Frissítési lehetőség az út nagy részén nincs, csak a végén 23.km környékén büfé a Vilati-panzióban vagy 25.km Kemencei strand büfé vagy 26.km Kőrózsa előtt van nyomós kút: https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530640436rqnd
10. „Leg2-Nagy hideg hegy”: szűk 35km, kb. 1130m szint: Kemence, Godóvár, Rakodó, Nagy-Hideg hegy, Csarna-völgy, Ozmotring. Tavaly hétköznap nem volt fenn büfé, sőt iható víz sem – de idén az interneten azt írták hogy a büfé/étterem hétközben is nyitva lesz. Hosszú, de fent ha van büfé akkor nyilván az frissítőpont, iletve 23-25-nél Vilatinál-Kemencén civilizációs/kiszállási/rövidítési lehetőség:https://turistautak.openstreetmap.hu/mentettutv-1530641691u0q5

Balaton Szupermaraton 2019

Az egész tavaly májusban kezdődött ,valamikor az UB után. Gabi az edzőm megkérdezte, nem indulunk-e együtt a Balaton Szupermaratonon. A régi Bécs Budapestes csapattal. Gondolkodás nélkül azonnal igent mondtam. Csakúgy mint Pen és Zsazsi is a régi csapatból.  Gabi mindig ezt váltja ki belőlünk.  Ki milyen sebességet , távot tud, ilyeneket nem kérdeztünk . Örültünk egymásnak és bíztunk abban mindenki rendesen készül majd. Tudni kell, hogy akkor mégcsak 12 km-t tudtam lefutni 7 30 as tempóban abszolút maxon futva, és hörögve, de oly messzinek tűnt a verseny ideje.

Az este ráérünk csapat 2004 ben

Aztán a nyáron ha nem is lazsáltam , de nem edzettem keményen és őszre egyre távolibbnak tűnt, hogy én ezt valaha le is tudom futni. Az is kiderült , hogy bár négy fős a váltó ,egy nap max 3 ember fut, igy a távok is mindjárt hosszabbak lettek, mint először gondoltam. Na ekkor beszéltünk egy hosszabbat Gabival , és arra jutottam, ha ő még mindig reálisnak tartja, (és annak tartotta)  hogy aktiv egyenrangú váltótag legyek, akkor megpróbálom. És innen nem alibiztem, nem lazsáltam megcsináltam mindent amit adott edzésnek. Egyetlen egyszer buktam csak ki , egy nehéz héten decemberben, amikor a hó is leesett,  le is fagyott, nincs hóra való futócipőm ,ott csúszkáltam 16km-t  és elegem lett. Írtam egy kevéssé vidám beszámolót ,sok kötőszóval,hogy ez nekem nem megy,  de Gabi azt üzente csak egy kicsit tartsak még ki , olyan jól megy minden. Ez volt a legnehezebb hetem. Innen  valami fejben átfordult. Nem nyávogtam, nem panaszkodtam minden futásból igyekeztem a legjobbat kihozni. Nem feltétlenül csak sebességben, inkább mentálisan. Minden nehézség egy próba volt , amit ha megoldok edzésen, a versenyen már menni fog. Esik ? Nem baj, a versenyen is eshet. Szembeszél van? Hurrá. Fáradt vagyok, összetorlódtak az edzések? Ott is lesz ilyen. Eléheztem vagy jól sikerült  a kajálás? Mind mind hasznos info amiből tanultam.
Ahogy közeledett az idő, nőtt az izgalom és a motiváció. Pen sajnos kiesett , helyette Gaandi került a csapatba, szintén a régi Bécs Budapest csapatból, de Pen megígérte lejön velünk és a Siófoki nyaralójukat is kölcsönadta.

Az indulás előtti héten csapatmegbeszélést tartottunk skype-n.  Zsazsival, Gaandival legalább tíz éve nem találkoztam és mégis ott tudtuk folytatni , ahol legutóbb abbahagytuk. Röpködtek a poénok, a beszólások.  Beosztottuk a szakaszokat , Zsazsi és Gaandi kapta a hosszúakat ( ők vitték vállukon a csapatunkat ) Gabi a közepeseket, én mint a csapat csigája általában a befutókat és egy középső szakaszt kaptam. Tudni kell, a BSZM-en rész szintidők is vannak, ha azt túlléped, nem mehet tovább a csapat. Az első szakaszok 7 perces szintideje a többieknek könnyedén összejött, és én már bátrabban indulhattam az általuk összeszedett plusz idő biztonságával. Második nap viszont enyém volt a középső táv. Hű de izgultam miatta! 32 km két napra pihenőnap nélkül nekem még nagy kihívás. Mi van ha lelassulok, kicsúszok, vagy csak kisodrom Gaandit a szintidő legszélére, és neki még van egy félmaraton fel a Szigligeti várba! Ettől tartottam legjobban.
Rajt előtti napokban mindenféle csapás érte a csapatunkat, Sepi síelés közben kificamította a vállát ,  ezért Pen nem tudott velünk jönni.  Köszönet nekik hogy igy is lakhattunk a nyaralójukban Siófokon. Gaandika gyerekei elkapták a rettegett hányósfosós  vírust, ami egy felnőttet is levesz a lábáról seperc alatt. Csodával határos módon nem kapta el . Aztán még az autójuk is összetört amivel mentünk volna. Külön köszönet az Ala családnak hogy kaptunk helyette másik autót.

Én előző este még 9-ig nyomtam az ipart, rengeteg mindent be kellett fejeznem a melóhelyen, de szerencsére a csajok mindent megvásároltak. Péksütin kívül nem is kellett semmit vennünk egész úton,  bár a többiek  egyszer beszabadultak egy boltba és a teljes édességkészletét felvásárolták . Meg is maradt majdnem az egészJ

A rajt előtt hihetetlen jó volt . Azt hittem már senkit sem ismerek a futós világban, mégis egy csomó ismerős volt ott. Futobolondok, Lupus, Sneci Vinca, meg persze Balázs és sok sok  gizion.Beszéltük is Zsazsival ezzel úgy el is lennénk, puszi pacsi ténfergés a mezőnyben csak futni ne kelljen.:-)

Az este ráérünk csapat 2019-ben

Aztán ellőtték a rajtot, Gaandi elszelelt , mi meg siettünk a váltóhelyre. Mivel késésben voltunk, nem mentünk el lecuccolni Penékhez , aztán délután kiderült amikor a GPS visszavitt oda , kb 50 méterre voltunk onnan, ahol parkoltunk.  Az első váltóhelyen Gaandi nem volt ott, amikorra igérte. Már  majdnem elkezdtünk igazán aggódni amikor befutott. Nem volt jól. Meg is ijedt, hogy mégis elkapta a vírust, de mikor megevett mindent, amit csak talált, kezdett jobb szine is lenni, valószínű volt, hogy csak eléhezett. Gabi is hamar odaért a második pontra és elindultam. Kérdeztem Gabit milyen tempót kell mennem. Aszonta kezdjek kicsit óvatosan , aztán ha megy a végén gyorsitsak. Mondom jó, 7 45 ben? Ja nem 7 30-nál ne legyél lassabb.  Öööö oké értettem. Beljebb kezdtem azon a tempón, amit megbeszéltük , hogy biztosan meglegyen az átlag, és tartottam is.Ez a nap a totális örömfutás napja volt, ment minden. Gabi ha látott  mindig szólt hogy ne fussam el,  de tenyleg jól ment. Tízig. Aztán tíz kilométernél kicsit megbillentem. Kicsit tényleg gyors volt a kezdés ,és még volt hátra hat km. A frissítés se volt teljesen jó, nekem túl ritkásak voltak a pontok. Itt kicsit kezdett szenvedősebbé válni a futás, de segített hogy mindig elképzeltem hol tartanék most a kedvenc 6km-es edzőkörömön. 13km-nél elmúlt a holtpont  a végére még kicsit gyorsitani is sikerült, de a hajrában nem lőttem el minden puskaport, ott  volt a másnapi mumus szakasz. A célban robbant az órám, leggyorsabb 5-10-15km. Nyújtás, majd visszarobogtunk Siófokra Penékhez. Az apartmanban ittunk egyet az első nap örömére ( hiszen úgy tudtuk a pizzeria csak gyalogos távra van) majd elindultunk. Sötét és kihalt volt minden. A google maps szerint már rég túlmentünk a pizzérián, de életnek semmi jele nem volt. Aztán nagyon sokára, mikor már tényleg éhenhaltunk, találtunk egy éttermet és beestünk. Gabiék morogtak kicsit a kiszolgálásra, de én úgy örültem hogy leülhetek végre és kaja is lesz , hogy észre sem vettem . A hazaút már sokkal gyorsabban eltelt.

Másnap visszaautóztunk Fonyódra, Zsazsi kezdett egy odatevős 17-kmel. Már rutinosabbak voltunk, jobban megálltunk, menet közben is szurkolni, a táv is hosszabb volt. Új útitársunk is lett Orsi személyében aki Lupusszal futott párban(Lupusz egyéniben is, és Orsi mindig az utolsó szakaszt).Elmentünk Balatonmáriára és  már indult is az én szakaszom. Előtte nagyon alaposan melegítettem, de még igy is aggódtam kicsit, sok még nekem kétszer egymás után hosszút futni. Elhatároztam, hogy  a saját szakaszomat a saját szintidőmön belül kell futnom, nem használhatom fel Zsaszi által felhalmozott plusz időt, ha azt mind továbbadom , akkor nem tolom ki a mezőny szélére sem Gaandit.

Meglepően jól ment az eleje, az izmaim nem voltak bekötve, ugyanazt a tempót mentem mint előző nap pár másodpercet lassultam csak. Aztán pár kilométer után kezdtem fáradni és utána elég küzdős volt. A csajok szurkoltak, de 7km-nél előreküldtem őket, nyugodtan befordulhassak szenvedniJ Sokkal küzdősebb volt mint előző nap, de a tempóm szinte ugyanaz volt, csak most végig tudatosan kellett mennem. Figyelnem kellett a tempóra a frissítésre, arra hogyan futok. Ha egy percre elkalandoztam és „ csak úgy” futottam, már lassultam is be rögtön. Tök jó volt találkozni menet közben Balázzsal, az egyéni futókkal, volt egy akivel sokszor kerülgettük egymást a 4 nap alatt és beszélgettünk is pár szót. 8-nál betolod a gélt szólt az edzői utasítás, igyhát betoltam . Mire lecsúszott meg vizet is  ittam , meg a ragacsot is leszedtem a kezemről,  megint elment még egy kili. Zilaci is ott volt nekünk a végén csomószor felbukkant szurkolni. A mosolyom itt már nem volt őszinte, de igyekeztem. Aztán a végére már csak belejöttem , az utolsó kilik nem is voltak nehezek.  Nagy boldogság volt a célban , sikerült. Második legjobb 5-10-15km szólt az órám. Andi gond nélkül feltolta a szekerünket a Szigligeti várba. Ez egy hosszabb szakasz volt, sokszor álltunk meg szurkolni, barátkozni , tapsolni. Átfordultunk az északi partra és közeledtek a tanúhegyek. Megunhatatlanul szép  a Balaton környéke ez a rész különösen az. Kicsit még beszélgettünk a forgatagban , meghallgattuk sneciék történeteit, aztán mentünk Füredre a szállásra. Egy jó pizzázás, esti Balaton és bandázás után hamar kidőltünk.

A harmadik nap én pihentem . Jó volt nem kellett cuccolni, ugyanide érkeztünk vissza futva. A rajtba elvittünk egy maratonistát  aki a célból stoppolt vissza. Az arcára nem emlékeztünk utólag, a lábizmaira annál inkább. Spenót barátunkkal is összefutottunk, vettünk egy csomó futósmatricát, bandáztunk mindenkivel és már lőtték is el a rajtot. Sokkal gyorsabb volt a csapatunk nélkülem, úgyhogy teljesen más mezőnnyel találkoztunk. Erről a napról csak a hangulat maradt meg, a sokszínűség a futós forgatag, maratonisták, szurkolás, a Balaton. Itt már rendesen bedugult minden. lépésben tudtunk csak a váltóhelyre érni, sneci át is ült hozzánk az ő autójuk beszorult, nem ért volna át.Zsazsit is úgy kellett elkapni a váltóhelyen,már belenyugodott, hogy lekéstük a váltást és továbbfut.

Zsazsi majdnem továbbfut

  Hamar elrepült a nap , közös befutó Alex és Gabi majdnem egyszerre ért be,nagy örömködések, utána a teljes gizioncsapattal beleértve Józsit a katasztrófaturistát beültünk bandázni a nevezetes hatlépcsősbe. Polgári nevén Muskátli borozó. Csillu szolidan velős piritóst kért, gondoltam is az biztos valami kis fitt csajos kaja, aztán megláttam meeekkora ott egy velős pirítós. Sajnos a gyomrom rendetlenkedett ezért nagyon óvatosan ettem, de ide még vissza kell mennem.

És mire hármat számoltunk volna már eljött az utolsó nap. A feladat ne maradjon semmi tartalék, fussak ami a csövön kifér. Hát köszi . Gabi kilő a rajtból , erős tempóban vág neki az élmezőnnyel. Nem voltam zizi á nem. Annyit készülődtem, mint egy primadonna. Mindenki az összes övtáskáját kulacsát felajánlotta , mert azon problémázok, hogy vinnem kellene magammal vizet. Mindet felpróbálom, egyik se tetszik. Végül a puha kulacsot egyszerűen csak begyűröm a nadrágom derekához. Amíg van benne víz nem csúszik le. Zsazsi felszalad a hegyre és máris én jövök. Az első pár kili könnyű és teljes eufória. Annyira jól megy a futás, annyira élvezem hogy itt lehetek, csodás a látvány süt a nap, teljes a flow. Szeretném megállítani a pillanatot. Tudom hogy ma még meghalok, de kit érdekel most. Utólérem Orsit és együtt megyünk jó darabon. Hála neki tartom a tempót, húz magával. A könnyű szakasznak vége, jön egy rövid ,de meredek emelkedő,de hiába van utána lejtő nem merem ereszteni annyi töredezett az a beton félek elzúgok. Majd jön a nagyon hosszú majdnem lapos, de sunyi ravasz emelkedő. Kilométereken át.  Na ennek a végére kipurcanok. Csak Orsi futócipőjét nézem, bal, jobb bal jobb csak fuss tovább. Egyszer sem váltottam sétára, tudtam akkor szétesek. Sajnos 12 km-nél kénytelen voltam Orsit elengedni, hiába kapaszkodtam nem  volt már több kakaó a motorban.  De innen már tényleg sík. A Balatonparton megcsap a szembeszél. Eszembe jut Zsu mondása: „a pofaszél a szegények emelkedője”, ezt ismételgetem  megnyugtat. Igyekszem nem belegondolni hogy  akkor ez nekem miért is jó? Lényeg a mentális erő. Amúgy meg nem orkán. Zilaci még odakiált nekem: Hallod a zenét? Neked szól!  És igen egyre közeledek, egyre hangosabb, már a szpíkert is hallom, hajrázni kezdek, aztán egyszercsak előugranak a csajok és együtt kézenfogva futunk be. Hatalmas pillanat, fantasztikus érzés! Megcsináltuk!
Kifutottam magam rendesen, nem maradt bennem semmi. Megvan Lupus, megvan Orsi , a gizionok , az egyéniek, egymás nyakába ugrálások, gratulációk , érem ,fotók és már vége, röpülünk is hazafele. Annyira jó volt!  A csapat , az egész hangulat, a mezőny , a sok ismerős és ismeretlen futó.  Máris hiányzik és egy újabb évet kell rá várni. Miért nincs kétszer egy évben?