Panasz Malac

Ma a munkahelyemen megalakítottuk a panasz malac klubot. Gondolkoztál már azon, hogy a negatív gondolatok mennyi energiát szívnak el, és csak attól , hogy a gondolatokat pozitivan formázzuk meg, máris kevésbé ülnek rá a kedélyállapotunkra?

Jó dolognak tűnik a puffogás, divatos szóval a ventillálás de nem használ semmit. Az állandó panasz, a puffogás mások feletti itélkezés nem más mint mentális környezetszennyezés. És kinek ártasz ilyenkor legjobban? Saját magadnak.

Egy adott dolog megtörténik , akár akarod akár nem, de te dönthetsz arról hogy annak a pozitív vagy a negatív oldalát emeled ki.

És tudod mi legjobb? MŰKÖDIK !

Ugyanaz a történet kétféle befejezéssel mindkettőt próbáltam már, melyik tetszik jobban? Te dönthetsz!

Egy forró nyári hétvégén arra készültünk, hogy levisszük a gyerekeket a Balatonra, ott maradunk hétfőn , majd ők nyaralnak tovább, mi meg tűzünk vissza dolgozni Pestre.

Bepakoltuk, a fürdőruhákat, a napszemüveget , szalmakalapot, a naptejet, a csini rucit, a homokjátékot, a gumimatracot, a gyerekeket  a nagymamát és elindultunk. És mi lett? Pest vasárnap délután  39 fok a frizura már nem tart. Hirtelen sűrű fekete füst tör elő a motorháztető alól és csak úgy dől be az utastérbe a szellőzön át. Lerobbantunk. A  gyerekek nyűgösek és szomjasak és melegük van. Ugrott a Balatoni hétvége. Automentő , szervíz, biztosító, sok idő és pénz ment rá a kalandra.

Morcos és csalódott voltam, és haragudtam a világra mert keresztbe tett, a régen várt közös programnak. Undok voltam mindenkivel aki vígasztalni próbált és azon panaszkodtam, hogy nekik könnyű, de nekem milyen nehéz , és mindig velem történik valami szerencsétlenség és egész nyáron dolgozom a betondzsungelben, és mire szabira megyek már biztos esni fog egész végig, És még ennyi sem sikerül hogy egy hétvégét a Balcsin nyaraljak.

Ugye ismerős? Lehet más befejezése a mesének? LEHET!

Még aznap este leírtam a jó dolgokat amik aznap történtek velem, hogy el ne felejtsem:

Vasárnap délután felpakoltuk a gyerekeket, majd a nagymamát , de  alig indultunk el , az autó őrülten füstölni kezdett. Pest 39 fok árnyékban . Innen minden arről szólt milyen szerencsénk is van. Ahol lerobbantunk volt egy pizzabüfé, kedves és segitőkész srácokkal , akik kérés nélkül hoztak inni a gyerekeknek . Az okostelom nálam volt és fel volt töltve. ( ez önmagában ritka eset vasárnap délutánJ), ki tudtuk rajta keresni a januárban kötött assistance biztosítás minden fontos részletét, nem utolsósorban volt ilyenünk. A gyerekeket a nagymamával elküldtük vonattal , és volt egy amit kényelmesen elértek, és a nagy kaland után fél tizre ágyban voltak lenn a Balatonon. A metrómegálló mellett robbantunk le, nem az autópálya szélén  a tűző napon ahol semmi árnyék sincs,  csak százharminccal húznak el az autók és nincs alternatív útvonal. Az autómentő ahogy igérte pontban 45 perc múlva befutott, elvitt abba szervizbe ahova kértük ,mindezt ingyen  és utána még a városba is visszavitt minket és letett a vonatunknál ami tiz percen belül indult hazafelé. Azt már nem is mondom, hogy a biztosító odatelefonált a szervízbe, és az őr már nyitotta is a kaput mire odaértünk.  Ezenkívül vasárnap egymást érték a balesetek az M7-en mindkét irányban, és nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy  az égiek vigyáztak így ránk. Hétfőn ha már szabin voltunk és otthon ragadtunk ,béreltünk egy kenut és egy csodálatos napot töltöttünk kettesben a DunánJ)))))